Ahogy azt már Ön is látja, a gondozás egy életstílus. Önről, gondozottjáról és minden, az életében szereplő más személyről, különösen a házastársáról szól.

Hogy marad továbbra is szerelmes, amikor úgy tűnik, hogy az élet kiszipolyozza Önből a szeretetet? Hogy teremti meg az időt a legkülönlegesebb személy számára életében, amikor gondozottjának szószerint a túlélés miatt van szüksége Önre?

Itt olvashat néhány tanácsot arról, hogy hogyan tarthatja működésben házasságát. Egy csodálatos élet elengedhetetlen alapja a jó házasság. Vigyázzon rá, és az is vigyázni fog Önre.

A dolgok sorrendjének meghatározása lehet a legnehezebb részlete annak, amikor valaki gondozó és házas egyszerre. Hogyan segít gondozottjának, akinek oly sokra van szüksége, és tervezi meg az időt házastársának?

Cathy Hazzlerigg, életmód- és kapcsolati tanácsadó a „Házasság az első” bibliai elv alapján él. Annak érdekében, hogy elsődlegessé tegyük a házasságot, őszinte és nyílt kommunikációra kell hagyatkoznunk. Cathy ezeket a tanácsokat adja házastárssal való kommunikációra vonatkozóan:

 

  • Használjon „én” megfogalmazásokat! Amikor „én” nyelven beszél („Én úgy érzem”, „Én azt akarom”, „Én aggódom”), mert felelősséget vállal azért, amit érez, amit akar és amire szüksége van. Az „én” kezdetű megfogalmazásokkal kevés a másra mutogatás lehetősége („Pocsékul érzem magam miattad!”), és amikor sikerül kiküszöbölni, hogy a másikat hibáztassuk, akkor hatékonyan kommunikálunk.
  • Házastársát is vonja be a megoldásba, így a helyzet előmozdításában neki is szerepe lesz! Amikor mindketten valaminek a javításán dolgoznak, egy csapatot alkotnak.
  • Legyen határozott, mondja meg, hogy mit akar és hogy minek kell megtörténnie! Nem számít, hogy házastársa milyen jól ismeri Önt, akkor sem tud a gondolataiból olvasni.
  • Figyeljen arra, amit mond Önnek, kérdezzen vissza gyakran! Ez a fajta reflektív hallgatás abból áll, hogy elismétli, amit hallott annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, amit házastársa valójában mondani akart. Tisztázza a mondottakat („Azt veszem ki a szavaidból…”) mielőtt válaszolna, ezáltal csökkenti a félreértések lehetőségét!
  • Kerülje el, hogy védekezésből reagáljon! Mondja azt magának: „Nyugodt maradok”! Amennyiben úgy érzi, hogy védekező állásba kerül, kérje házastársát, hogy fogalmazza át mondanivalóját. Ha kezdi elveszíteni türelmét, tartsanak szünetet és egyezzenek meg a beszélgetés folytatásában, amikor már mindketten megnyugodtak.
  • Gondoljon folyamatként a kommunikációra! Beszéljenek meg egy helyzetet, adjanak időt az új ötleteknek, vegyék át a lehetséges megoldást, próbálják azt ki , aztán újra nézzék meg, hogy mennyire volt sikeres! Megszűnik a nyomás, ha részt veszünk a folyamatban, és nem a próba-szerencse elv alapján várjuk a megoldást.
  • Képzelje magát házastársa helyébe! Segíti a hatékony kommunikációt és mindkettőjük számára működő megoldásokhoz vezet, ha megérti az álláspontját.
  • Keressen mindenki és nem kizárólagosan az Ön (vagy gondozottja) számára elfogadható megoldásokat! Mindenki képes kompromisszumokra; nem szabad, hogy csak egyvalaki hozzon minden áldozatot.

 

Mint minden jó dologért az életben, a házasságért is muszáj dolgozni, mondja Cathy. Így bizonyosodhat meg arról, hogy eleget tesz házasságáért:

  • Bizonyosodjon meg arról, hogy eleget tesz házastársa szükségleteinek! Kérdezze meg magától, „Mi az, amit megteszek érte?”
  • Tisztelje házastársát!
  • Keresse mindazt, ami erőssé teszi! A gyengeségeket minimalizálja! Minél több erősségre koncentrál házastársában, annál erősebb és nagyszerűbb lesz házasságuk.

 

Ha házasságában feltűnnek ezek a vészjelek, kérhet szakavatott segítséget:

 

  1. Úgy érzi, hogy beszélgetéseik zsákutcába jutnak. Csak körbe-körbe járnak anélkül, hogy megoldást találnának.
  2. Sokat veszekednek, és úgy érzik, hogy a szerelem elveszett.
  3. Néha a konfliktus csendes. Ha távolságot érez a kapcsolatukban, talán beszélnie kellene egy szakértővel.

Jenny Henson családi gondozót kértük meg, hogy meséljen arról, mennyiben volt hatással gondozói hivatása a házasságára. Kérdéseinket és a rájuk adott válaszait itt olvashatja.

Carigiving.com: Meséljen a gondozói tevékenységéről. Mióta foglalkozik gondozással? Milyen feladatokat/segítségnyújtást lát el?

Jenny: Pete bácsikámat gondozom már két és fél éve. Azelőtt évekig asszisztens ápoló voltam egy geriátriai zárt osztályon. Azért mondtam fel, hogy gondoskodni tudjak a bácsikámról.

Ami a feladatokat illeti…teljes körű: az ügyvédi meghatalmazottja vagyok, intézem a pénzügyeit, számlafizetését, fürdetését, öltöztetését, etetését, megmosom és lenyírom a haját, manikűrözöm, pedikűrözöm, találkozókat szervezek és én megyek el azokra. MINDENT én csinálok.

Caregiving.com: Hogyan beszélte meg a dolgait férjével, ha egyáltalán sor került ilyenre, a gondozást megelőző időszakban? Például megbeszélték-e, hogy kinek mi a feladata, hogyan kezelnének bizonyos helyzeteket, stb.? Ha nem voltak ilyen beszélgetések, gondol-e arra, hogy bárcsak lettek volna?

Jenny: Óh, igen, megvitattuk. Elhiheti…hosszúak és fárasztóak voltak. Tulajdonképpen a férjem volt az, aki javasolta, hogy a bácsikám költözzön hozzánk. Azt mondtam neki, hogy fogalma sincs mire vállalkozott. Előtte még csak nem is volt senki közelében, aki Alzheimer-kórban szenved, tulajdonképpen még idősek közelében sem nagyon.

Pete teljes gondozását én csinálom, mert Pete bácsi nem szereti, ha férfi gondozza. Én ezt teljesen megértem és az égvilágon semmi bajom sincs vele.

Danny egy kincs. Míg én megfőzök, ő feltakarít. Így elkezdhetem Pete-t fürdetni, beadhatom a gyógyszereit, stb.

Ha nem jut időm letörölni a port vagy valami másra, ő megteszi. Hétvégén kimos magának, szóval ekkor van időm, hogy kimossak magamnak és Pete-nek. Elintézi a bevásárlást is és nála van a mobilja, ha valamit nem tud.

Néhány alkalommal megpróbáltuk elvinni Pete-t is magunkkal bevásárolni. Nem igazán működött..szeret dolgokat összeszedni a polcról, és ahhoz többnyire túl nagyokat, hogy beférjen egy bevásárlókocsiba. Ahol és amikor szükségem van rá, hogy megtegyen nekem valamit, mindig nagyon aranyos és megteszi, ami tőle telik.

Caregiving.com: Mi az, ami a legjobban változott házasságában a gondozói hivatása miatt?

Jenny: Hol is kezdjem a sort ennél. Egyértelműen a szexuális életünk. Nehéz romantikusnak lenni, amikor megy a babamonitor, és folyamatosan állatfarm jellegű hangokat hallani. Ezt egy kicsit sokáig tartott  megszokni…NAGYON SOKÁIG TARTOTT HOZZÁSZOKNI. A legnagyobb változás, hogy nem tudunk oda menni, ahová akarunk…amikor akarunk. Magunk voltunk évekig,és azt csináltunk, amit akartunk, amikor akartunk. Többé már nem!

Caregiving.com: Mi volt a legnagyobb kihívás? És hogy oldotta (oldja) meg?

Jenny: A legnagyobb kihívás a klausztrofóbia. Ez mindkettőnkre vonatkozik. Hogyan oldjuk meg…napról napra – ha nem sikerülne, megőrülnénk, A GONDBAN KIHULLANA MINDEN SZÁL HAJUNK  (vagy valamelyikünk Amerika legkörözöttebbjei közt szerepelne).

Ami a legjobban segített nálunk, hogy teret engedtünk a másik hobbijaszámára. Engedtük, hogy egymástól függetlenül legyen meg az elfoglaltsága az életben. Néha ügyesen kell egyensúlyozni a dolgainkkal, hogy a másik tudjon valami különlegeset csinálni, de ez valahogy sikerült.

Nos, ne felejtsük el, hogy egyik ilyen hobbi sem házonkívüli dolog, mert vigyáznunk kell Pete-re. Danny szeret filmezni a számítógépen, ha ezt szereti, hát csinálja csak. Néha leheveredik a szomszéd szobában, és fél füllel figyel, míg én bebújok a takaró alá és olvasok valami jó könyvet…egyedül, mielőtt lefekszem. Talán úgy mondhatnánk, cserélünk.

Caregiving.com: Mit tanult a férjéről és a házasságáról, önmagáról a gondozáson keresztül?

Jenny: Azt tanultam, hogy ha elkeseredett vagyok, mert rózsaszín toalettpapírt hozott a kék helyett, nem igazán idegesítem fel magam miatta…a klausztrofóbia már kezd érződni rajtam?. Ő megtanulta, hogy ha átfordul a macskára EZ ÍGY ELÉG FURÁN HANGZIK A MACSKÁVAL, és az megharapja…káromkodik, ideges lesz…akkor nem a macska volt az, hanem a klausztrofóbia. Amikor mérgesek leszünk egymásra, NEM FOGJUK megbeszélni a dolgot, amíg mindenki lenyugodott. Megtörtént már, hogy három napig nem beszéltünk, mert nem akartunk olyat mondani, amit nem tudunk visszavonni.

Caregiving.com:Milyen tanácsa/javaslata volna más családi gondozóknak, akik azon fáradoznak, hogy egybentartsák házasságukat, miközben gondozói hivatást látnak el?

Jenny: Mindenképpen időt kell szakítaniuk magukra…muszáj. Nem számít, ha csak két oldalt olvas egy könyvből vagy megiszik egy csésze forró teát. Kompromisszumot kell kötnie és meg kell osztania a felelősséget. Ha nem így tesz, semmi sem fog sikerülni és két dühös, megbántott ember marad.

Danny és én megtanultuk, hogy megadjuk egymásnak a saját terünket. Így adunk lehetőséget egymásnak, hogy személyiségünk fejlődjön, és nem veszítjük el a folyvást szerető elménket. És ami a legfontosabb, kell a jó humorérzék, valamint tudjuk elviselni a pofonokat! Próbált már szeretkezni úgy, hogy valaki („Sueeeeeee…eeeeeee”) üvöltött a háttérben? Egyszer majd próbálja ki!

 

Jenny 47 éves és nyilvántartott, hivatásos gondozó Kentuckyban. Szeret olvasni, horgolni és jelenleg számítógépes grafikát tanul (állítása szerint „lassú, de biztos haladó”). Szenvedélyes, „de nem szélsőséges” állat – és környezetvédő.

kind pemission by

CareGiving.com. We care for you. Visit the site...